Only Girl In The World .♥

   Azt hittem a mai nap kifejező eszköze a szomorúság lesz...de teljesen más irányt vett. Reggel felkeltem, megcsináltam a szokásos dolgokat majd felöltöztem a temetéshez.A dédnagymamámat temettük, 91 éves volt. Átmentünk anya nagynénjéhez és ott vártak a még alig látott vagy soha nem látott "rokonaim". Elmentünk a temetésre, a ravatalozóba fél óráig voltunk. Ennyi idő alatt a lábujjaim kockásra fagytak. Ezután elkísértük dédit az utolsó útjára. Miután betemették a gödröt mindenki részvétét nyilvánította és utána elindultunk visszafele. Ennél a résznél nagyon elérzékenyültem, mert itt fogtam fel hogy többé a testéből egy porszemet sem látok(hamvasztottuk). Beültünk a kocsiba és elmentünk az ebédhez. Itt még mindenki nagyon szomorú volt, de ahogy telt az idő mindenki felszabadult. Vicces történeteket meséltek a dédiről pl. el nem tudtam volna képzelni, hogy életében ült valaha is hullámvasúton, de mint kiderült ült :). Ezután nagyon élveztem a beszélgetést és szívesen nevettem a többiekkel.
DE egy valamit mindenkinek üzenek (én tapasztaltam ma ) : Egy emberrel nem akkor kell törődni ha már meghalt, hanem akkor amikor életben van!